In memoriam

Krúdy Gyula

(Margitsziget)

Kosztolányi Dezső írta róla: „ Az élet gazdagsága az övé, az a kincs, hogy mindent másképpen lát, mint a többiek… Ez a világ, amit ő álmodik, a bánatos, egyszerű frizurájú nőkkel, a kisvárosi alakokkal, a legendás hercegekkel, máris mese és történelem, a szemünk elől sóhajt el innen…”

Krúdy Gyula író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás mestere  Nyíregyházán született 1878. október 21-én és Budapesten halt meg 1933. május 12-én.

Megnézem az óbudai Krúdy emlékházat is, hogy jobban áttekinthessem életét és pályáját.  Apja, id. Krúdy Gyula dzsentri volt, jómódú ügyvéd, anyja, Csákányi Julianna cselédlány. A házaspár tizedik gyermekük születése után, 1895-ben házasodtak össze. Krúdy Gyula elsőszülött gyermekük volt, s törvénytelen gyermeknek anyakönyvezték. Az elemi iskolát 1883-1887 között szülővárosában, a gimnáziumot 1887-1888 között Szatmárnémetiben és Podolinban – 1888-1891-ben, majd ismét Nyíregyházán -1891-1895 között végezte. 1895 júniusában itt érettségizett. Először Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró.

Az érettségi idején írta: „Az apám – büszke, nagyralátó ember – azt hitte, hogy majd követ leszek Párizsban. Az anyám szolgabírót szeretett volna nevelni belőlem. Egy napon aztán megszöktem a háztól. Beálltam hírlapírónak Debrecenbe. Öreg tanárom, Porubszky Pál egy hét múlva értem jött: legalább az érettségi vizsgát tegyem le elébb”; „Hírlapírónak szöktem el a szülői háztól, vidéki színésznőbe bolondultam, boldog voltam, művész voltam, ittam, mulattam, szerettem, nem is tudom, hogy mi történt velem…”

Húsz éves sem volt, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Írt a Nyugatnak is. Országos hírű és közönségsikereket elérő író a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regénye megjelenése után vált. 1899-ben feleségül vette Spiegler Bella tanítónőt, akinek írói neve Satanella volt. 1900-ban született Gyula fia, 1902-ben Ilona, 1907-ben Mária lánya. 1914-ben, a háború kitörésekor átmenetileg hazaköltözött családjához. Vidéken előfizetőket gyűjtött Összegyűjtött Művei Singer és Wolfner által tervezett kiadásához. 1916-ban megkapta a Székesfőváros Ferenc József irodalmi díját. 1918-ban kiköltözött a Margitszigetre. 1919-ben nagy riportot készített A kápolnai földosztásról.

Feleségétől elvált és Várady Zsuzsát vette feleségül s megszületett kislánya, Zsuzsanna (1919-1992).

„Vastag, kerek tollszárral, hegyes tollal, diósgyőri árkusokra rótta apró gyöngybetűit. Még mindig napi 16 oldalt, Jókai teljesítményét szabta ki magának. Hosszú, gyötrelmes órákig tartó munkája közben csak néha állt meg. Ekkor karjait, ujjait tornásztatta, ropogtatta, s rágyújtott ki tudja hányadik Stambul-cigarettájára” – emlékezett lánya, Krúdy Zsuzsa.

Pályája kiemelkedő a XX. századi magyar irodalomban. Műveiben a késői romantika, a modern, impresszionisztikus elemek és a realizmus elemeit keverte, s sajátos, egyéni stílusú társadalom- és lélekábrázolás alakított ki.

Diáktársaival 1892-ben alapította meg a Nyíregyházi Sajtóirodát. Első novellája a Szabolcsi Szabadsajtóban ugyanebben az évben jelent meg. 1893-ban riportsorozatot közölt a Pesti Naplóban a hipnózisról. 1895-ben a Debreceni Ellenőr, majd három hónappal később a nagyváradi Szabadság munkatársa lett. Riporter és korrektor volt. 1896 májusában elhagyta Nagyváradot, hazament, végül Budapestre költözött. Szeptemberben a Képes Családi Lapok novellapályázatán első díjat nyert. 1897-ben havonta hét-nyolc novellája jelent meg. Az Egyetértés és a Fővárosi Lapok közölték műveit.

Népszerű író volt, az igazi ismertséget egy párbaj hozta meg számára. 1911-ben, egy borozóban egy vagdalkozó huszártiszttől könnyedén elvette a kardját, s lovagias gesztussal átadta egy hölgynek. Ettől kezdve legendák keringtek kivételes testi erejéről, a nőkhöz fűződő kapcsolatáról, hetekig tartó mulatozásairól.

1925-ben irodalmi működésének 25. évfordulóját ünnepelték. Újra előfizetőket gyűjtött, ezúttal az Athenaeumnál készülő tízkötetes életmű-válogatásra, nem sok eredménnyel. Hatvany Lajosnál vendégeskedett Bécsben.

1926-27-ben már tíz éve lappangó betegsége úgy legyengítette, hogy a Liget-szanatóriumba került. Szívbetegség, nehéz légzés, gyomor, máj és tüdőbántalmak gyötörték. Történelmi tanulmányokat gyűjtött a Három királyhoz. 1928-29-ben ötvenedik születésnapján Krúdy-estet tartottak a rádióban, tízkötetes gyűjteményt adtak ki új kiadásban. Nyáron féloldali szélütést kapott, amelyből viszonylag gyorsan felgyógyult. A világgazdasági válságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg.

1930. január 18-án Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva. Az élet álom című kötetét saját költségén kellett kiadnia. Szigeti lakását felmondták, május 28-án családjával Óbudára költözött, a Templom utca 15-be.

1931-32-ben szegényes körülmények között élt. Rászokott újra az italra. 250 font ajándékot kapott Rothermere lordtól. 1932 júniusában hitelezői csődeljárást indítottak ellene, s vagyontalansági esküt tett. Nyár végén újra kórházba került, sokat szenvedett, de valamennyire rendbe jött, s hazatért Óbudára. 1933 tavaszán állapota rosszabbodott. Szíve, gyomra, mája alig működött már. Kilakoltatási végzést kapott, az áramot is kikapcsolták. Lakbérhátraléka 360 pengő volt. Fizetni nem tudott, végrehajtók zaklatták. Május 12-én, hajnalban hunyt el, 55 éves korában.

Művei:

Üres a fészek (1897), első novelláskötete

Az aranybánya (1900), regény

A podolini kísértet (1906), regény

Szindbád ifjúsága és utazásai (1911), novelláskötet

Francia kastély (1912), regény

A vörös postakocsi (1913), regény

Palotai álmok (1914), regény

Szindbád: A feltámadás (1915), novelláskötet

Aranykéz utcai szép napok (1916), novelláskötet

Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), regény

Napraforgó,(1918), regény  Asszonyságok díja, regény (1919)

N. N., regény (1920)

Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban, regény (1921)

Nagy kópé (1921), regény

Hét bagoly (1922), regény

Az utitárs (1922), regény

Valakit elvisz az ördög (1928), regény

Boldogult úrfikoromban, regény (1930)

Az élet álom (1931), elbeszéléskötet

A kékszalag hőse (1931), regény

A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931) regény

Purgatórium (1933), kisregény

Rezeda Kázmér szép élete (1933), regény

Krúdy fiatalkori olvasmányélménye volt a keleti mese- és novellagyűjtemény, az Ezeregyéjszaka, s ennek hatására választotta Szindbádot novellái hőséül.  A Hét Bagoly regénye a XIX. Században játszódik, Pest, a Belváros és a Ferencváros kocsmáiban. Az Asszonyságok díja Krúdy egyik legfurcsább regénye, melyet több írói megoldása miatt szinte “posztmodern” műnek vélhetünk. “Démon, aki az egész világ felett uralkodik, egy napon Pestre jött, és a temetésrendező házában lelt búvóhelyet” – írja Krúdy a mű első mondatában.  A Boldogult úrfikoromban c. műve első kiadás tanúsága szerint a regény már 1929-ben elkészült. Krúdy korában értő olvasókra és bírálókra nemigen talált, mert történet vezetése, stílusa eltért a megszokottól.