(Pozsonyi út 40.)

Jól emlékszem a Színművészeti Főiskola tanévnyitó ünnepségeire, amikor mi: növendékek az Ódry-Színpad nézőterén ültünk, tanáraink meg a színpadon. Major Tamás pedig szavalt, leginkább József Attilát, s mindig olyan kitörő sikerrel, hogy lábainkkal dübörögve honoráltuk teljesítményét.  Aki nem kedvelte, az is elismerte tehetségét.

Major Tamás, Kossuth-díjas színész, rendező, színházigazgató Újpesten született 1910. január 26-án és Budapesten halt meg 1986. április 13-án.

1930-ban // <![CDATA[ if (window.showTocToggle) { var tocShowText = "megjelenítés"; var tocHideText = "elrejtés"; showTocToggle(); } // ]]&gt;// <![CDATA[ if (window.showTocToggle) { var tocShowText = "megjelenítés"; var tocHideText = "elrejtés"; showTocToggle(); } // ]]&gt;a Színművészeti Akadémián szerzett oklevelet, és a Nemzeti Színház 1931-ben szerződtette.

Pályája kezdetétől baloldali volt, tagja volt a Független Színpadnak. Mint antifasiszta kulturális műsort rendezte a Vigadói Esteket. Színészi képessége lehetővé tette, hogy komédiától a tragédiáig változatos szerepkörökben lépjen fel.

1945-1962 között a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője. 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Közben volt országgyűlési képviselő volt (1949-1953 között és 1958-1971 között.

Színházi működése emlékezetes. A Nemzeti Színházban első szerepe 1938-ban Molière Tartuffe-jének címszerepe volt.

Kiemelkedő alakításai:

Moliere: Tartuffe (Tartuffe)

Rahmanat: Viharos alkonyat (Polezsajev professzor)

Madách: Az ember tragédiája (Az Úr,Lucifer)

Shakespeare: Othello (Jago)

A vihar (Caliban)

A velencei kalmár (Shylock)

Hamlet (Hamlet)

III. Richárd (III.Richárd)

Macbeth (Macbeth) Lear király (Lear király)

Volpone (Corbaccio)

Goldoni: A fogadósné (Forlipopoli márki)

Ibsen: Nóra (Krogstad)

Németh László: II. József (II.József)

Shaw: A szerelem ára (Cocane)

Drźić: Dundo Moraje (Dundo Moraje)

Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti (Puntila úr)

Osborne: A komédiás (Archie Rice)

Csurka: Döglött aknák (Moór)

Spiró: Az imposztor (Wojciech Bogusławski)

Csokonai: Az özvegy Karnyóné (Kuruzs)

Bulgakov: Iván,a rettentő (Rettegett Iván)

Főbb rendezései:

Shakespeare: Vízkereszt

A windsori víg nők

Hamlet

Szeget szeggel

Rómeó és Júlia

Téli rege

Gorkij:Jegor Bulicsov és a többiek

Brecht:Galilei élete

A vágóhidak Szent Johannája

A szecsuáni jólélek

Goldoni: Két úr szolgája

A chioggiai csetepaté

Filmszerepei:

Erkel (Kölcsey Ferenc, 1952)

Merénylet (Halmágyi, 1960)

Mit csinált felséged 3-től 5-ig? (narrátor, 1964)

Miért rosszak a magyar filmek (Póczik, 1964)

Nem (lakásügyi előadó, 1965)

A kőszívű ember fiai (Baradlay Kázmér, 1965)

Kár a benzinért (igazgató,1965)

A tizedes meg a többiek (Albert (Kovács Dezső), 1965)

Egy magyar nábob (Griffard, 1966)

Hideg napok (Grassy ezredes, 1966)

A múmia közbeszól (Fáraó, 1967)

Egy szerelem három éjszakája (Lajos, főpincér, 1967)

Egri csillagok (Szulejmán, 1968)

Szemüvegesek (Náray, 1969)

Az oroszlán ugrani készül (Kálmán, 1969)

Alfa Rómeó és Júlia (beteg, 1969)

A gyilkos a házban van (házmester, 1971)

Fekete macska (jogász, 1972)

Régi idők focija (Kerényi úr, 1973)

A Pendragon legenda (James Morvin, 1974)

Déryné, hol van (Jancsó, öreg színész, 1975)

Circus maximus (Bárdos, 1980)

Ripacsok (Dr. Molnár Géza, elmeorvos, 1981)

Mephisto (Oskar Kroge, 1981) Szerencsés Dániel (nagypapa, 1983)