„Nem akarok szolgálatot koldulni!”

Hajónk viharsebesen száguld az ismeretlen Gilbert-szigetek: Kiribati felé. Mikronéziai legenda szerint a tenger istene virágokat szakított egy ősi fáról, és szétszórta azokat Szamoától északra. A szirmok helyén keletkeztek – a ma már független – Kiribati korallszigetei, melyekhez ötmillió négyzetkilométer tengerfelület is tartozik. S ebben a parányi ország egyedülálló.

Megdöbbenek a méreteken, amikor meglátom a rekonstruátor készítette házat, amelyet törzsfőnök használt. Berendezem óceániai bútorokkal, tárgyakkal. A ma még használatban lévő vagy a múlt őrizte eszközök jól megférnek a jövő szédítő lehetőségei között.

A múltkereső meghívására Mozart a vendégünk, a lángoló zseni, aki G-moll szimfóniáját írja, hangszereli éppen. A kommunikátor megszólaltatja a zenét: a szimfónia démoni és szenvedélyes hangzása teljesen leköti figyelmemet. Le is ülök, hogy végighallgassam. Látom a zeneszerzőt, miközben hallgatom a zenét.

A múltkereső a III. évezredtől rendkívüli szolgálatot tesz az emberiség számára. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét felváltó Világbiztonsági Hivatal különlegesen képzett emberei működtetik majd a világ valamennyi országába telepített rendszert. A hálózatba bekapcsolják az egyetemeket, valamennyi ország nemzeti múzeumát és kutatóintézetét. Látogatott helyekké válnak a nemzeti múzeumok, a nagyközönség számára kialakított múltszínpadok előadásai. Könyvtári, levéltári gyakorlat szerint kérőcédulát töltenek ki a látogatók, s a Világbiztonsági Hivatal munkatársai kapcsolják a múltszínpad nézőterén várakozónak a múltból vett jeleket. Hozzátartozók visszahívását nem engedélyezik: az emberek továbbra is a temetőkbe járnak halottaikhoz. A múltszínpadra történő exhumálást ügyész engedélyhez kötik. A Világbiztonsági Hivatal elnöke a világ tekintélyes méltósága lesz: a tagállamok két évre választják nyílt szavazással. A hivatal székhelyét a Mariana-árok energiavárosában alakítják ki. Az elnököt és a központot a valamennyi tagállam által delegált biztonsági szakemberekből álló őrgárda védi. Utaztatásuk a földet átszelő világmetrón történik. Az őrgárda feladata lesz még a zarándokok útbaigazítása is. A kommunikátorokkal felszerelt őrök és a hivatal sok száz ezer alkalmazottja megkülönböztetett megbecsülést vív ki magának. A nemzeti honvédelmi központok kiképzésükre alakulnak át. Az új emberré válás e szakaszában az ember hatalomra való törekvésének alapvető ösztöne alkotómunkában szublimálódik.

Mozart szimfóniája véget ér. A múltkereső a római birodalom Krisztus utáni második századába kalauzol: a palesztinai felkelés, a zsidók széttelepítése, római holokausztjának visszaidézése kezdődik. Mozart még mond valamit:

- Nem akarok szolgálatot koldulni!

Palesztina zsidósága is így érzett?

A mezopotámiai hadjárat idején a római hadsereg hátában a helyi lakosság partizánharcot indított, és ez a keleti tartományokban jelentős számú zsidóság részvételével félelmetes arányú felkeléssé duzzadt. A zsidókat széttelepítették. A lassan közeledő vihar pusztító erejű fellegei mégis gyülekezni kezdtek a római birodalom felett. A bukás elkerülhetetlen lett. Ahogy volt is mindig.

Esti átváltozás után gilbert-szigeteki otthonomba tértem. Éjszaka a holdból sugárban hullt a fény ágyunkra, asszonyom testére.

Szép volt.