CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN (X.)

Emléket hagyok itt…

Ezt írta Horatius ódájában: „Emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb…” Jövőbe látása nemcsak személyére igaz, de korára, a görög-latin kultúrára, a római világbirodalomra is.

Látnoki képessége már akkor így fogalmazott, amikor Róma az akkori világ ura: „Rómát magát önnön hatalma dönti meg”. Igaz, Julius Ceasart már megölték, s Krisztust 44 évvel korábban keresztre feszítették. Az előző századokban már megépítették a vízvezetékeket, háborúztak a keltákkal, legyőzték Hannibált, Scipió átkelt Afrikába, megszervezték a provinciákat, majd Caesar halála után Antonius, Ovtavianus, Lepidus második triumvirátusa következett. Egyiptom, Britannia is behódol. Germania, Dácia provinciák jönnek létre, még Kínába is követeket küldenek. Hispániában, Galliában és Júdeában felkelések törnek ki, a palesztinait leverik, a zsidókat széttelepítik.

Emlékezünk, mit is hagytak ránk örökül a sumérok?

- Elmégy és elveszed az ellenség földjét – eljön az ellenség és elveszi a te földedet.

A történelem, melyet Horatius lángelméje fölismert, újraírja önmagát.

Gótok, frankok betörése fenyeget, Dioclatianus feloszlatja a birodalmat, Constantinus egyesíti, Konstantinápoly lesz a birodalom székhelye, s ekkor a hunok betörései veszélyesek, végül vandálok pusztítják el Rómát.

S ez így zajlik majd egészen napjainkig!

A beduin sivatagokban még a teve is értetlenül nézelődik Palmyra romjai között.

Pedig ámulatból ámulatba estem itt, szír földön, Palmyra római város fényűző múltat felidéző díszleteiben, melyek még a Forum Romanum élményét is meg tudták sokszorozni bennem.

Színház, fürdők, paloták s Palmyra romjai mögött évente a sivatagi tevefesztivál, a vágtató tevék, a harcias beduinok kiáltásai a római hajtóversenyek hatását is felülmúlják.

A látvány háttere a múlt fényes torzója.

Eképp áll előttünk a világtörténelem is. Egészében: torzó.

A világ érintetlen része talán csupán a Galápagos, ez a kis sziget őshüllőivel,  természet alkotta archaikus szépségével figyelmezteti civilizációnkat, hogy az ember romboló és építő ösztöneinek most már harmóniába kellene kerülnie.

De nagyot szaladtunk most időben előre.

Julius Caesar ravatala mellett Shakespeare keserű szavakat mondat Antoniusszal:

- A rossz, mit ember tesz, túléli őt; A jó gyakorta sírba száll.

S e bölcsesség mindmáig él kétezer éve változatlanul.

Vergilius, Ovidius, Cicero és a halhatatlanok példája, Alexandria, Róma

nagyjai, a hippokratészi orvosi iskola római követői állítják helyre a humánum egyensúlyát.

A latinok fényessége borul örökre végtelen horizontunkra s utunkra, mely a végtelen vizeken vezet az emberi tudás szigetei között.

Tags: művelődéstörténet