CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN VI.

Árnyék borul a forró egyiptomi sivatagra, a szfinx, ez az emberfejű, oroszlántestű kőszobor, olyan, mint az egyiptomiak kultúrája: hallgatag, titokzatos, kifürkészhetetlen óriás. Mögötte a piramisok. Tőlük jobbra a távoli messzeségben a Vörös-tenger s a túloldalon Mekka, Medina Szaúd-Arábiában. S ehhez kétség nem férhet: Allah és az ő prófétája, Mohamed könyörületéért szól a homokra boruló mozlim imája.

S ő biztosan tudja Mekka irányát.

Amikor hajón átkeltem a Szuezi-csatornán s a Vörös-tengeren: különös érzés kerített hatalmába: az ezer és ezer éves múlt perzselő melegének ölelése.

Most inkább kétségeim támadnak. Különös szorongás kerít hatalmába, s nemcsak azért, mert eszembe jutnak emlékek: a vörös-tengeri korallgyűjtés, amikor könnyűbúvárként merültünk a víz alá, s a kiismerhetetlen, mély tengerfenéken oly parányinak éreztem magam.

De jó volt visszatérni a víz fölé!

Mint könnyűbúvár merülök alá a múlt, az emberi kultúra mélyeibe, de légszomj és szorongás is erőt vesz rajtam: a mélységek egyre mélyebbek s kiismerhetetlenek.

Mégis újra és újra víz alá merülök, hogy egyre többet tudjak.

Érteni vélem Einstein lélekváltozásának okát. Relativitáselméletének megalkotása után a „mély tengerek végtelenségét” látva idealista lett, s az Örökkévaló felé fordult.

Darwin járta a tengereket, látott, az élővilág megfigyelése után összesítette tudását, s írta meg A fajok eredete című könyvét.

Harminc éve módszeresen járom a világot: az európai, keleti, ázsiai, távol-keleti és az óceániai kultúrák meglátogatásának élményei most számomra díszletek: annak a világkultúrának a helyszínei, ahol istenek, uralkodók, alkotók epizód- és főszerepeket adnak azokból a könyvekből, melyeket eddig elolvasni tudtam.

S ez oly kevés!

Wellington kitűnő navigátor és tengerész volt: mégis gyötörte a tengeribetegség. Tudattalanul is tudta: a kiismerhetetlen tengerek összes titkát ember talán sohase ismerheti meg?

Folytassuk utunkat! Turisták vagyunk. Mindent úgysem nézhetünk meg, s oda megyünk, ahová kedvünk tartja, s ahová tudunk.

Ötezer háromszáz éve fekszik háborítatlanul, jó ideje már a British Museum egyiptomi termében egy feltűnést keltő óegyiptomi múmia. Akárki lehetett, biztos, a korlátlan hatalmú fáraó birodalmában élt. Nyilvánvaló volt, hogy Kheopsz, az isteni helytartó maga is isten: Hórusznak, a napisten fiának leszármazottja, oly isteni erő, mellyel földjeik termékenységét és nyájaik szaporulatát biztosította. Életében palotájából, halálában sírtemplomából sugározta ezt az erőt.

Valamennyien tisztában voltak azzal is: mennyire fontos a fáraó holttestének megóvása balzsamozás útján, s elhelyezése mennél nagyszerűbb sírtemplomban, mert Egyiptom termése annál dúsabb lesz, mennél pompásabb az a sírtemplom, amelyből a fáraó holtteste csodálatos áldását az egész országra szétterítheti.

A fényességes Kheopsz személye körül forgolódott a csekély létszámú uralkodók tekintélyes köre, s az írnokokra hárult a memphiszi palotában működő központi hivatalok, a közigazgatás, az adóügyek és a munkások ellenőrzésének irányítása.

Közrendűek százezrei, parasztok, jog szerint, Kheopsz földjét művelték, s ezért terménnyel és munkával tartoztak. Az udvarnál kézműveseket foglalkoztattak. Rezet, ónt, nemesfémeket az udvartartás biztosított.

A birodalom előkelői fényes pompában és gazdagságban éltek. Meghódították az ébenfában, elefántcsontban, aranyban dúskáló Núbiát, s hatvanezer ember keze munkájával hozzáláttak Kheopsz piramisának építéséhez, Gizában.

Bizony, ha ma tennék ezt, számítógépek, mérnökök, szervező zsenik irányításával: oly nagy munka lenne, mely a mai ember tudását is próbára tenné.

A fényességes Kheopsz hivatalnokai a Núbiából érkezett, az építéshez használandó alapanyagokat Gizába irányították, fogadták a núbiai kormányzót, egyeztettek, tárgyaltak, szerveztek.

Kheopsznak, szokásaik szerint, húgát kellett feleségül vennie.

A fáraó halála után valamennyien ott álltak a gizai piramis tonnás kövei előtt: a sírbolt csúcsa az égig magasodott.

Befalazták a bejáratot, megrendülve a búcsútól, indultak vissza Memphiszbe.

A homok őrzi titkaikat.