KOROK – EMBEREK (XV.)

Elveszem, tőlem is elrabolják

Bámultam az óceán üde kékjét, s nem vettem észre, hogy Vanuatu partjaihoz érkeztünk, Dél-Óceánia  legfiatalabb országába. Az Új-Hebridák térsége őriz még valamit  történelmünk ősiségéből: Tanna szigetén a fűszoknyát és a mezítelenséget, vadon élő lovakat, háborítatlan vadont, buja természetet.

A rekonstruátor óriási, három és fél méteres, stilizált emberformájú tamtamot hozott az emlékek tárából az emlékek múzeumába. Az Új-Hebridák társadalmában az emberek lépcsőfokról lépcsőfokról haladnak felfelé a ranglétrán. Egyszer valamennyien álltak a disznóról elnevezett grádicson, s a feljebb kerülés szertartásos ünnepén körbe-körbe táncolják az ütésekre túlvilági kongású tamtamot. A kannibalizmus hagyatéka lenne tehát Óceániában az embernek „long pig” azaz hosszú disznóra való  elkeresztelése?

- Érdek nélkül semmi sem jön létre – jut eszembe Hegel igazsága, s a mindig

reagáló múltkereső már jeleníti is elém a német gondolkodót. Kíváncsi voltam arra, hogy a Szellem fenomenológiája című munkájában kitért-e az emberi teljesítmények megítélésére.

- Az, ami előző korszakokban a férfiak érett szellemét foglalkoztatta, a

gyermekkor ismereteivé, gyakorlatává, sőt játékaivá süllyedt le, s a pedagógiai haladásban megismerjük majd a világ műveltségének minden árnyékképben utánarajzolt történetét – állapította meg Hegel.

Mai elemzésünkben a hódító asszírok felemelkedése és bukása a múltkeresés tárgya. A hegeli helyzetfelismerést alkalmazva látható, hogy a kisgyerek elveszi pajtása játékát, hogy tőle is elvegyék. A asszírok sorsa sem alakult másképpen. Elvettek, hódítottak, de nagy hatalmú örököseik az őket leigázó méd és perzsa törzsek lettek. S gördült tovább az „Elveszem, tőlem is elrabolják” ősi történelmi társasjáték megszámlálhatatlan fordulója.

Társasjáték az éjszaka is. Vanuatu elbűvölő asszonya, mint egy virág, illatozva feküdt mellettem. Lehet nem körüldongani? Nektárát nem megízlelni?

Méz sehol a kerek világon nem teremne, ha igen.