(ZSÉ SZEMMEL) A CIVILIZÁCIÓK NYOMÁBAN VII.

Dárius birodalmában

Dareiosz, Xerxész földje! Perzsák! Az ókori világbirodalom: a mai Irán. Hegedűs Géza tanár úr még a „színművészetin”, hajdanán, szeretette meg velem az ógörög szerzőket. Aiszkhülosz oly megragadóan tudta a Perzsákban leírni a hatalmukat, hogy testközelben érzem őket, amint megfeszített erővel hidat emelnek a Boszporuszra, amint elfoglalják Babilont, s szabadon engedik a rabszolgasorba taszított zsidókat.

Megelevenednek a Biblia könyvei, s peregnek előttem a szúzai menyegző képsorai, Noé és bárkája az Ararát csúcsánál, s még megannyi kép, hangulat s emlék.

A Korán szúrái is felidéződnek bennem.

Irán 1972-ben ünnepelte a perzsa birodalom két és fél évezredes fennállásának évfordulóját. Az államalapító Nagy Kürosz (Cyrus) évének, ünnepi esztendőnek nyilvánított évfordulón méltó emléket kívántak állítani a nagyszerű múltnak.

Régészeti leletek szerint ezen a vidéken már 15 000 évvel ezelőtt is éltek emberek. Tudósok egy része a mai emberiség bölcsőjét a közeli Mezopotámiába, a mai Irak területére helyezi: Ninive, Babilon romjait is ott tárták fel.

Kramer véleménye szerint azt a nyelvet, amelyen a legrégebbi írásos dokumentumokat írták, sumérnak nevezik és a legrégebbi kultúra hordozóit suméroknak.  I. e . 5000 körül az Iráni-medencéből vagy az  Indus mellékéről vándoroltak be Babilóniába. Évszázadokig tartó páratlan kulturális fejlődés után a szomszédos nomád sémi törzsek azonban leigázták őket, nyelvük, akár a középkori latin: kultusz- és tudósnyelv maradt.

Irán területén, az istenek földjén (Elám), már hat-hétezer évvel ezelőtt településeket alakítottak ki az elamiták. Az irániaknak az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népcsoportjai: a szkíták, a szarmaták, a médek és a perzsák első törzsei i. e. a VIII. században érkeztek földjükre. Nagy Kürosz jól szervezett seregei rövid idő alatt elfoglalták egész Kis-Ázsiát, Mezopotámiát, a hatalmas babiloni birodalmat. Hódítások révén Perzsia a világtörténelem egyik korai birodalma lett. Kürosz diadalmas hadvezér, kiváló államférfi volt, a művészetek támogatója. Perszepoliszban, Szúzában hatalmához illő székhelyeket alapított. Utódai: Kambüszész, Dareiosz (Dárius) és Xerxész folytatták a világbirodalom kiépítését.

Hérodotosz szerint Dáriusnak az egyéb, természetbeni adók mellett évente 2500 mázsa ezüst és 94 mázsa arany folyt be a kincstárába.

Létezik ennyi pénz egyáltalán?

Dárius sokat tanulhatott a suméroktól. Perszepolisz, Szúza romjai még most is bizonyíthatják hatalmát és gazdagságát.

Szúza fényes városát Hérodotosz is felkereste. A Biblia Eszter könyvében Achasvéros néven említi Xerxészt, s oly szemléletesen írja le a hadvezér lakomáját, hogy a romok között mintha előtűnnének a márványpadozaton az arany- és ezüstheverők, s elképzeljük a hét napig tartó lakomát.

Nagy Sándor foglalta el Szúzát, és birtokba vette mérhetetlen kincseit. A város volt a helyszíne a történelem egyik legkáprázatosabb ünnepségsorozatának.

Vetítsük le ezt a jelenetet, a szúzai esküvőt!

Az Indiából visszatérő Nagy Sándor itt rendezte meg Kelet és Nyugat egyesítésére törekedve a görögök és perzsák tömeges esküvőjét. Maga Nagy Sándor Sztateirát, a perzsa király lányát vette el, s a hagyomány szerint több mint tízezer macedón-görög harcos lépett itt házasságra a legyőzött, de már jövendő szövetségesként számba vett perzsák leányaival.

Tízezer nászéjszaka!

Ha Spielberg forgatna róla filmet: vajon hogy tudná e képsorokat beállítani?

Nagy Sándor felesége lenne közeliben a legszebb?

Vagy egy szerencsés közkatonáé?

Írjuk tovább magunkban a történetet!

S míg ezt tesszük: haladunk következő úti célunk, Görögország felé.