EMLÉKTÁBLÁK NYOMÁBAN

IN MEMORIAM KÉTHLY ANNA

(Pozsonyi út 40.)

Emléktáblája előtt állva Bujdosó Alpár írótársam jut eszembe, aki Ausztriából érkezve kétszer is vendégem volt az Újlipótvárosi esték c. irodalmi műsoromban az Újlipótvárosi Klub Galériában.

Bujdosó Alpár író a soproni Erdőmérnöki Főiskola hallgatója volt. 1956. februárjában kizárták a DISZ-ből, amelynek minden hallgató automatikusan tagja volt. Októberben először tagja, majd három nap múlva elnöke lett a MEFESZ  Intézőbizottságának. A Bizottság és a soproni Nemzeti Tanács megbízásából november 4-én Kéthly Anna kormánydelegációjának tagjaként New Yorkba utazott az ENSZ-hez annak reményében, hogy elérhető lesz egy kéksisakos rendfenntartó egység küldése Magyarországra. Mikor ennek lehetetlensége bebizonyosodott, az akkor amerikai külügyminiszter, John F. Dulles kérésére bejárta az Egyesesült Államok egyetemeit a közvélemény tájékoztatására: előadásokat tartott ’56-ról, interjúkat adott rádió- és televiziós állomásoknak. 1957. január végén visszatért Bécsbe. Itt Jankó Bélával, az orvosi egyetem MEFESZ-elnökével, és Németi Edével, a Műegyetem Mefesz-Bizottságának tagjával megalakították a Magyar Menekült Egyetemisták Szövetségét.

A Szövetség titkárságával Kölnbe költözött, ahol – miután felmerült egy, az ázsiai országokba küldendő egyetemista delegáció ötlete –, részt vett annak felállításában, az utazás előkészületeiben, és végül 1957. májusában Derecskey Károllyal, Kiss Lászlóval és Nagy Balázzsal elindultak Pakisztánba (Bangla Desh), Indiába, Taiföldre, Burmába (Myan mar), Indonéziába, Japánba, Dél-Koreába, és visszafelé Ceylonba (Sri Lanka) majd Ibadanba. Európába, Párizsba a Szövetség első kongresszusára tértek vissza. Az út naplójának szerkesztett változata 299 nap című könyve témája. A művet az ’56-os Intézet és Magyar Műhely Kiadó 2003-ban adta ki.

Visszatért Bécsbe, 1960-ban megházasodott. Feleségem Vizi Zsuzsanna, ’56-ban a Corvin-közi felkelő csoport parancsnokságán szolgált

Az emigrációs magyar irodalom egyik központja volt a könyveket is megjelenttető Magyar Műhely folyóirat Párizsban, melynek – számos kiváló szerző mellett – meghatározó munkatársai volt: Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor.

Nézem az emléktáblán a domborművet. Kéthly Anna arcát.

Kéthly Anna Budapesten 1889. november 16-án született kilencgyermekes munkáscsaládban és Blankerberge városában, Belgiumban halt meg 1976. szeptember 7-én. 1917-től a Magántisztviselők Országos Szövetsége tisztviselője volt, majd az alelnöke lett.  1919-ben csatlakozott a szociáldemokratákhoz. A Központi Nőszervező Bizottság tagja volt, és felelős szerkesztője a Nőmunkás című lapnak. 1920-ban lett tagja a Magyar Szociáldemokrata Pártnak. Publikált a Népszavában és a Szociáldemokrata Füzetekben. Nagy tekintélyt és befolyást szerzett a politikai életben. 1922-1948 között a szociáldemokrata párt vezetőségének tagja volt, s közben folyamatosan országgyűlési képviselő. 1922-ben, amikor képviselővé választották, s azán még másfél évtizeden keresztül ő volt az egyetlen képviselőnő a parlamentben.

Az 1944. márciusi német megszállás után illegalitásba vonult és hamis papírokkal egy Nógrád megyei faluban rejtőzködött.  1949-ben letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult amnesztiával. 1956-ban intenzíven dolgozott a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében. 1956. október 31-én a párt elnöke lett. Államminiszteri kinevezést kapott az 1956. november 2-án átalakult Nagy Imre-kormányban, ami miniszterelnök-helyettesi státusz volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi értekezletére utazott, s már nem jött vissza Magyarországra. Belgiumban a Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett. 1957-től hét évig szerkesztette a Londonban megjelenő Népszavát.

Bibó István véleménye szerint Kéthly Anna a Nagy Imre-kormány egyetlen hiteles külföldi képviselője volt.