KOROK-EMBEREK XI.

„A  háború pedig több rossz embert csinál”

Zivatar roppant hangförgetege a fejem felett! Polinéziában sehol másutt nem őrzik úgy a hagyományokat, mint Nyugat-Szamoa szigetein: a szigetvilág szívében. Robert Louis Stevenson életének utolsó négy évét töltötte itt, és írt.

A rekonstruátor evező alakú bunkósbotot másol, készít. Az evezőlapát gazdagon vésett polinéz motívumokkal díszített. Valóságos műremek! S milyen könnyű lehetett vele meglékelni egy koponyát! S nem szamoai agysebészek használták, hanem maguk a bennszülöttek, akik más törzsbéliek fejét loccsantották szét. Az ember koponyájának felnyitása után ilyen úton is hozzáférhető vált a benne foglalt képlékeny számítógép, melyből fogyasztva elképzelésük szerint megszerezhetővé vált a tekervényekben tárolt tudás.

Már az ókori egyiptomiak, de a húsvét-szigetiek is használták az eszüket. A fáraó alattvalói kivágott fák törzsein gurították a piramisok építéséhez használt óriási kőtömböket, a húsvét-szigetiek a faragott kőszobrokat. A törzsben ott forgott a kerék, de mennyi idő kellett, hogy az ember rájöjjön: a fatörzsből le lehet fűrészelni szeleteket, s ezek a tengellyel összekötött kerekek könnyen gurulnak. Állati erővel is mozgathatók, motornak hívott szerkezettel aztán nagy sebesség is elérhető, s a gyorsulást fokozva pedig a kerekek eltávolodnak a földtől. És a jármű repül!

S az ember már utánozni tudta a madarakat!

Az egyiptomiaknak és a húsvét-szigetieknek ez nem sikerült. Nekünk meg még az nem, hogy lesz a számítógép nyomtatójából agyprinter, a másológépből rekonstruátor? A III. évezred végére felfedezik a rekonstruátort, de használatát szigorúan szabályozzák. Afrikai, indiai éhezők millióinak biztosítja viszont az élelmiszerek gyártását. F.C. Stewart professzor, a Cornell Egyetem sejtélettani laboratóriumában néhány sejtet emelt ki egy sárgarépa gyökeréből, és lassan forgó csőbe helyezte, ott táptalaj volt, mely szokatlan összetevőként kókusztejet is tartalmazott. Nem telt el három hét, s a répa sejtek tömegük nyolcszorosára nőttek. Az eredmény az egész világon szenzáció volt. Az első lépést az ember tehát megtette: fatörzseken  görgeti  már a köveket. Ott van valahol a kerék is, de még nem vesszük észre.

A múltkereső Kant dolgozószobáját rendezte be. A filozófus jegyzetelt:

„Aki nem társ az államban, hanem tulajdonos, annak nem kell nagyon

meggondolnia a háborút. Asztala, vadászatai, udvari ünnepei azáltal a legcsekélyebbet sem szenvednek. Jelentéktelen okokból határozhatja el, mint egy sportkirándulásét; s közömbösen átengedheti a mindig készséges diplomáciai testületnek, hogy az illendőség végett igazolja. A háború pedig több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít.”

Kant igazsága az emberiség történelmének megértéséhez nélkülözhetetlen.

Témánk: a zsidó törzsek egyesülése. A múltkereső jóvoltából pereg a zsidó törzsek honfoglalása: életük nemzetségi szervezetekben, s háromezer év előtti szervezett államuk. Saul, Dávid, Salamon királysága. Salamon a törzsi szervezetet területi felosztással cserélte fel, súlyos adók, robot nyomorította az alattvalók életét. Salamon halála után törvényszerű a felkelés. Az északi törzsek leválnak Salamon államáról. Ekképpen megosztva erejük csökkent, önállóságuk: Egyiptom, Mezopotámia, Asszíria martalékává vált. Ókori ábrázolások, kőbe vésett fájdalmas jelenetek őrzik az elhurcolt, meggyötört zsidó hadifoglyok vándorlását. A hódítók pedig több rossz embert csináltak, mint amennyit elpusztítottak. S a hódítókat is meghódították!

A receptet, melyet Gilgames udvarában először felírtak: „elveszed, tőled is elveszik”: sokan, sokszor újra és újra kiváltják.

Este szamoai otthonomba tértem haza, s vágyakozva bújtam édes gyümölccsé érett asszonyom mellé. Perlekedő természete most is mérges kígyóvá változtatta, s teremtett képessége miatt mesterien tudta hibáit urára kenni, akinek szerepébe magam léptem. Az ölelés gyönyörét azonban ő is kívánta, s ekkor békés arcát mutatta.

Jaj az embernek, ha ilyen asszony adatik néki! S kétszeresen „jaj” az asszonynak, ha ilyen sorssal veri az Örökkévaló! S háromszoros „jaj” a perlekedő nemzeteknek! S még több a világnak, mert a háború több rossz ember csinál, mint amennyit elpusztít!